A lex Laetoria jogi forrásai

Erdődy János: A lex Laetoria jogi forrásai.
IUSTUM AEQUUM SALUTARE, 20 (4). pp. 5-22. ISSN 1787-3223 (2024)

[thumbnail of IAS_2024-04_01_Erdody.pdf]

Szöveg
IAS_2024-04_01_Erdody.pdf - Megjelent verzió
Download (426kB)

Mű típusa:

Folyóiratcikk

Szerző azonosítók:

Név	ORCID	MTMT szerző azonosító
Erdődy János	0000-0002-2313-7902	10022790

Absztrakt (kivonat):

A 25 év alatti serdültek (minores) teljes cselekvőképességgel rendelkeztek, emellett azonban különleges jogi védelmet biztosítottak számukra. Ezt egyrészt a Kr. e. 200 körül keletkezett lex Laetoria által biztosított jelentős jogi védelem tükrözte. A törvény actio poenalist biztosította azzal szemben, aki becsapott egy minort. Később a praetori edictum rendelkezései kiegészítették ezt a jogi védelmet: a praetor különleges jogsegélyeket (exceptio, in integrum restitutio) biztosított a minort megtévesztő személlyel szemben. Ebben a tanulmányban a primer jogi forrásokat a szekunder irodalom jelenlegi tendenciáit meghaladó módon értékeljük. Ez az elemzés nem vizsgálja a Digesta vonatkozó címeit vagy a lex Laetoriával kapcsolatos papirusz szövegeket. Előszőr bemutatjuk a különböző, kisebb jelentőségű jogi forrásokat, a Tabula Heracleensis, a lex Irnitana és a fragmentum de formula Fabiana vonatkozó szövegeit. Ezek azzal kapcsolatosak, hogy egyfelől hogyan szabályozták a municipiumok közigazgatását (például kiket lehetett kizárni a városi tisztségviselők körékből, és hogyan alkalmazhatták a duumviri a iurisdictiót); másfelől arra vonatkozó információkkal szolgálnak, hogy az actio legis Laetoriae noxális kereset volt. A pszeudo-paulusi szövegek, valamint a Codex Theodosianus és a Iusitinanus szövegei egyedi eseteket mutatnak be, amelyekből leszűrhetők a lex Laetoriával összefüggő alapvető ismeretek: a minores 25 év alatti serdültek voltak, akik köthettek szerződéseket. Ha azonban a szerződés megkötése vagy teljesítése során megtévesztették őket, a másik fél csalárdságára hivatkozva követelhették az eredti állapot visszaállítását. Összességében a szövegek alátámasztják a lex Laetoriára vonatkozó absztrakt ismereteinket, ugyanakkor a mikroszintű gyakorlatok hálózatát is feltárják.

Absztrakt (kivonat) - idegen nyelvű:

Adults under the age of 25 (minores) had full legal capacity to act but were equally eligible for special legal protection. On the one hand, this was reflected in the substantial legal protection provided by lex Laetoria, from around 200 BC. The statute established an actio poenalis against anyone who deceived a minor. Later, the provisions in the praetorian edict augmented this legal protection: the praetor provided specific legal remedies (exceptio, in integrum restitutio) against the person who deceived the minor. In this study, we evaluate the primary legal sources exceeding the current trends of secondary literature. The present investigation will not examine the relevant titles of the Digest or papyri texts related to lex Laetoria. We examine various minor legal sources, such as Tabula Heracleensis, lex Irnitana, and fragmentum de formula Fabiana. These are related to how the municipal administration was established (for example, who may be excluded from municipal posts and how duumviri might use iurisdictio) and how the actio legis Laetoriae had a noxal character. The Pseudo-Paulian texts, as well as the texts in Codex Theodosianus and Iusitinanus, highlight particular cases that all assume a certain level of knowledge: minores were adults under the age of 25 who could enter into a contract. If, however, they were deceived while concluding or performing the contract, they could claim restitutio on the grounds of fraud by the opposing party. Overall, the texts provide support for our abstract knowledge of lex Laetoria but also reveal a network of practices at the micro level.

Folyóirat címe:

IUSTUM AEQUUM SALUTARE

Megjelenés éve:

2024

Kötet:

Szám:

Terjedelem:

Oldalak:

pp. 5-22

ISSN:

1787-3223

Intézmény: