A pihenőidők uniós jogi megfelelősége

Kártyás Gábor: A pihenőidők uniós jogi megfelelősége.
IUSTUM AEQUUM SALUTARE, 20 (4). pp. 49-65. ISSN 1787-3223 (2024)

[thumbnail of IAS_2024-04_03_Kartyas.pdf]

Szöveg
IAS_2024-04_03_Kartyas.pdf - Megjelent verzió
Download (373kB)

Mű típusa:

Folyóiratcikk

Szerző azonosítók:

Név	ORCID	MTMT szerző azonosító
Kártyás Gábor	0000-0003-2579-0566	10029938

Absztrakt (kivonat):

A munkavállalót megillető minimális pihenőidők az uniós szociális jog különlegesen fontos szabályai, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikk (2) bekezdése is nevesít. A tanulmány áttekinti, milyen előírásokat tartalmaz az uniós jog a pihenőidőkre, és ezeket hogyan értelmezte az Európai Unió Bírósága. Egy általános áttekintés után először a pihenőidők mennyiségére és a beosztására vonatkozó szabályok, majd a lehetséges kivételek elemzésére kerül sor. Ezt követően a tanulmány három jelentős jogharmonizációs problémára mutat rá. Egyrészt, a kötetlen munkarend hazai szabályai életszerűbbek ugyan, mint ahogyan az önálló munkavállaló fogalmát a Bíróság értelmezi, ám ettől még az uniós jogba ütközés megállapítható. Másrészt, a heti pihenőidő alatti rendkívüli munkavégzés lehetősége alkalmas arra, hogy teljesen kiüresítse a heti pihenőidőt, amit ezért mindenképpen korlátozni kellene. Végül, a heti pihenőidő összevont kiadására vonatkozó szabályoknál nem csak az irányelv és a magyar jog eltérő fogalomhasználata okozhat problémát, hanem az is, hogy a szabályozás rendkívül hosszú időszakokra teszi lehetővé a folyamatos, pihenőnap nélküli munkavégzést.

Absztrakt (kivonat) - idegen nyelvű:

Workers’ right to minimum rest periods are a particularly important rule of EU social law, as set out in Article 31(2) of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. This study reviews the provisions on rest periods in EU law and how they have been interpreted by the Court of Justice of the European Union. After a general overview, the rules on the measure and schedule of rest periods are analysed, followed by an assessment of possible exceptions. The study then highlights three major problems of legal harmonisation in Hungarian law. First, the national rules on flexible working time schedule may be more realistic than the Court’s interpretation of the concept of autonomous worker, but there is still a conflict with EU law. Second, the possibility of extraordinary working time during the weekly rest period is liable to completely deprive the weekly rest period from its meaning, which should therefore be limited. Lastly, the rules on the aggregation of weekly rest periods are problematic not only because the working time directive and Hungarian law uses different terminology, but also because these rules allow continuous working without a rest day for very long periods.

Folyóirat címe:

IUSTUM AEQUUM SALUTARE

Megjelenés éve:

2024

Kötet:

Szám:

Terjedelem:

Oldalak:

pp. 49-65

ISSN:

1787-3223

Intézmény: