Miért nincs labiális harmónia a hosszú magánhangzót tartalmazó toldalékokban?

Cser András; Oszkó Beatrix; Várnai Zsuzsa: Miért nincs labiális harmónia a hosszú magánhangzót tartalmazó toldalékokban?
NYELVELMÉLET ÉS NYELVLEÍRÁS, 1 (1). pp. 55-70. ISSN 3094-4937 (2025)

[thumbnail of NyNy_2025_03_Cser-etal.pdf]

Szöveg
NyNy_2025_03_Cser-etal.pdf - Megjelent verzió
Download (4MB)

Mű típusa:

Folyóiratcikk

Szerző azonosítók:

Név	ORCID	MTMT szerző azonosító
Cser András		10000081
Oszkó Beatrix		10012848
Várnai Zsuzsa		10012851

Absztrakt (kivonat):

Míg a mai magyarban a labiális harmónia a rövid, középső nyelvállású magánhangzókra korlátozódik, addig a kései ómagyarban néhány hosszú magánhangzót tartalmazó toldalék is képes volt a labiális harmóniára. Ez a dolgozat a szóban forgó szuffixumok közül hármat tárgyal, az ablatívusz (-tól, -től), a delatívusz (-ról, -ről) és az elatívusz (-ból, -ből) esetragokat. Mindhárom szuffixum eredetileg esetragos főnevekből grammatikalizálódott; a palatoveláris és a labiális harmóniában való részvételük a gazdaszavak morfológiai szerkezetébe való integrálódásukat követte. A labiális harmóniára való képességük azonban később elveszett. Arra, hogy miért szűnt meg a labiális harmónia, adunk egy magyarázatot, amely részben a kései ómagyarban meglévő fonológiai variáció sajátosságain, részben pedig az esetrendszer változó paradigmatikus terében működő homofóniakerülésen alapul.

Absztrakt (kivonat) - idegen nyelvű:

In present-day Hungarian, labial harmony applies only to short mid vowels. In contrast, Late Old Hungarian permitted certain long-vowel suffixes to undergo labial harmony. This paper focuses on three such case markers: the ablative (-tól, -től), the delative (-ról, -ről), and the elative (-ból, -ből). All three developed through the grammaticalization of nouns with case endings, and their participation in both palatovelar and labial harmony followed their integration into the morphological structure of the host word. Their capacity for labial harmony was subsequently lost. We argue that this loss can be explained by the interaction of two factors: (i) phonological variation characteristic of Late Old Hungarian and (ii) homophony avoidance within the shifting paradigmatic structure of the case system.

Folyóirat címe:

NYELVELMÉLET ÉS NYELVLEÍRÁS

Megjelenés éve:

2025

Kötet:

Szám:

Oldalak:

pp. 55-70

ISSN:

3094-4937

Intézmény:

Pázmány Péter Katolikus Egyetem