A munkaidő csökkentésének jogi lehetőségei az uniós és a magyar jogban

Kártyás Gábor: A munkaidő csökkentésének jogi lehetőségei az uniós és a magyar jogban.
IUSTUM AEQUUM SALUTARE, 22 (1). pp. 23-38. ISSN 1787-3223 (2026)

[thumbnail of IAS_2026-01_02_Kartyas.pdf]

Szöveg
IAS_2026-01_02_Kartyas.pdf - Megjelent verzió
Download (580kB)

Mű típusa:

Folyóiratcikk

Szerző azonosítók:

Név	ORCID	MTMT szerző azonosító
Kártyás Gábor	0000-0003-2579-0566	10029938

Absztrakt (kivonat):

A tanulmány a munkaidő csökkentésének európai uniós és magyar jogi kereteit elemzi. Bár a 20. század jelentős visszaesést hozott a teljesítendő munkaidőben, ez a folyamat az 1980-as évektől megtorpant. Az EU jogi keretei – különösen a munkaidő-irányelv – tág mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára a munkaidő csökkentésére, akár kollektív szerződésekkel, akár nemzeti szabályozással. Kiemelt jelentőségű a heti 48 órás maximum megítélése párhuzamos munkaviszonyok esetén, ahol az irányelv nem világos szabályozása és az eltérő nemzeti gyakorlat jogbizonytalanságot eredményez. A magyar jogban az elmúlt másfél évtizedben nem mutatható ki a munkaidő csökkentése felé tartó tendencia, sőt inkább a növekedés jellemző (nyugdíjkorhatár-emelés, túlóra-keret bővítés). Gondot okoz a munkaidő törvényi meghatározása, amely nem felel meg az uniós jognak és a hazai bírói gyakorlatnak sem. A tanulmány részletesen bemutatja azokat a jogi eszközöket, amelyekkel a felek – akár megállapodással, akár munkáltatói döntéssel – rugalmas, egyéni szükségletekre szabott eszközökkel mérsékelhetik a munkaidő mennyiségét.

Absztrakt (kivonat) - idegen nyelvű:

The study analyses the legal framework for reducing working time in the European Union and in Hungary. Although the 20th century brought a significant decline in working hours, this process has come to a halt from the 1980s. The EU legal framework – in particular the Working Time Directive – provides Member States with considerable leeway to reduce working hours, either through collective agreements or national regulations. The assessment of the 48-hour maximum weekly working time in the case of parallel employment relationships has of particular importance, where the lack of clarity in the directive and differing national practices result in legal uncertainty. Hungarian law has not shown a trend towards reducing working time over the past decade and a half; on the contrary, working time has tended to increase (raising the retirement age, extending overtime limits). The legal definition of working time also poses a problem, as it does not comply with EU law or domestic judicial practice. The study presents in detail the legal instruments with which the parties – either by agreement or by employer’s decision – can reduce working time in a flexible manner, tailored to their individual needs.

Folyóirat címe:

IUSTUM AEQUUM SALUTARE

Megjelenés éve:

2026

Kötet:

Szám:

Oldalak:

pp. 23-38

ISSN:

1787-3223

Intézmény:

Pázmány Péter Katolikus Egyetem